Emlékszem, amikor először találkoztunk, a legkisebb gyerekével – aki akkor kb. 3 hónapos lehetett - érkezett az élményfestésre, ahol csupán ketten vettünk részt. A kicsi teljes nyugalomban végig aludta hordozókendőben a programot, én pedig csodálkozva néztem, hogy ez a nő hogyan tudja így megvalósítani az énidejét 3 kicsi gyerek mellett. Baba-mama klubot vezetett, illóolajokkal és energetikai kezelésekkel foglalkozik, „Tyúktájm”-ot szervez, és azóta sem áll meg. Kozáry-Biczó Andival beszélgettem arról, milyen transzformációkon ment keresztül az elmúlt időszakban, fogadjátok szeretettel!
Január a válás hónapja, ennek kapcsán beszélgettünk. Furcsa lehet az „apropó”, hiszen nem váltál, épp ellenkezőleg, energiadús, folyton pörgő édesanya vagy, aki több mint 20 éve boldog párkapcsolatban él. Azt hiszem, mondhatjuk, hogy mindez példaértékű! Honnan van mindehhez ennyi energiád?
Köszönöm a felkérést és a kedves szavakat! Talán onnan, hogy maximálisan szívből élek. Nagyon sokat figyelek befelé, és mindig azt csinálom, ami a legjobban hív, mert ezekben a dolgokban van lendület, ezekből tudok én is töltekezni. Ez dinamikusan változik, néha engem is meglep, hogy milyen gyors a tempó, de utólag mindig bebizonyosodik, hogy az intuíció jó tanácsadó! Most éppen az ásványokról tanulok. Lélekemelő hatású karkötőket szeretnék fűzni. És ahogyan én kiteljesedek, az boldogítja a családot is. A fókuszt ide-oda rakosgatom. Hol a férjemmel megyünk el kettesben valahová, hol családi programot szervezünk, és van, amikor a tanulásé a főszerep, máskor a munkáé. Nem tudok mindenhol egyszerre helytállni, de ha egy hosszabb időszakra tekintek rá utólag, akkor azt látom, hogy egyensúly van. Mindennek megvan a maga ideje.
Hogy jött a Bábból pillangó klub?
Mindig is imádtam közösséget építeni! Már a gimnáziumban alapító tagja voltam egy ifjúsági klubnak. A Waldorfot is többek között azért választottuk a kisfiamnak, mert láttam, hogy milyen jó ott a közösség. Ebben óriási erő van! Hasonló gondolkodású emberek egymást támogatják, motiválják. A baba-mama klub indításakor is ez vezérelt, hogy biztosítsak vele egyfajta megtartó erőt a helyi és környékbeli, tudatos anyukák számára. Amikor azt elengedtem, és átadtam a szervezését a barátnőimnek, akkor úgy éreztem, hogy folytatnom kell, csak másképp. Akkor indítottam a vállalkozónőkből álló csoportomat és a spiritualitással foglalkozó esti klubomat.
Rengeteg teendővel jár, amit csinálsz. Milyen technikáid vannak, hogy kontrollálni tudd a stresszt?
A leghétköznapibb praktikám az a magamnak ajándékozott idő, amikor egyedül kikapcsolódom. Ez lehet egy élményfestés, ahol mi is találkoztunk, egy agyagozás, egy masszázs, egy varrókör az oviban, egy vacsora egy barátnőmmel, vagy akár csak egyedül elmenni vásárolni, és bámészkodni egy kicsit. Vagy meghallgatni egy jó zenét, és megengedni magamnak, hogy 2 perc erejéig megmozduljon rá a testem. Az is nagyon ki tud kapcsolni, amikor esti sétára indulunk a családdal. Szeretek a hála terében is időt tölteni. Van is egy online hálanaplós Facebook csoportom, ahol mindennap leírunk egy dolgot, amiért hálásak vagyunk. Ha a jó dolgokra fókuszálsz, az további jó dolgokat fog bevonzani az életedbe. Több könnyedséget és örömöt teremt. Szívesen adok is, ez is jó érzés számomra. Rendszeresen jótékonykodok vagy önkénteskedek. És ha leterelődnék erről az „emelkedett útról”, és elkalandoznának a gondolataim olyan irányba, ami egyáltalán nem tápláló, akkor jönnek a pro technikák! Access Bars facilitátorként rendelkezem olyan szóbeli eszközökkel, amolyan varázsmondatokkal és kérdésekkel, amelyek visszaterelik az elmémet a megfelelő irányba. Hála az égnek - és magamnak -, ez egyre ritkábban esik meg, ezért leginkább arra használom őket, hogy egy jó helyzetből még jobbat teremtsek velük, mert erre is alkalmasak. Aztán ott van az is, hogy amikor energiát áramoltatva kezelek valakit, az rám is visszahat. És nagyon erős megtapasztalásaim vannak arra vonatkozólag is, hogy az illóolajok megfelelő használata milyen nagyban hozzá tud járulni a lelki egyensúlyunkhoz! A női klubok támogató erejét is meg kell említenem. És ezzel fel is soroltam mindent, amivel jelenleg foglalkozom. Ezeket szeretném átadni és biztosítani másoknak is, mivel nekem olyan jól működtek és működnek a mai napig! Azért jöhet olyan energia, ami végképp a padlóra küld még engem is, olyankor elmegyek a kineziológus barátnőmhöz. Ekkor a generációs blokkjaim is oldódnak. Mekkora ajándék ez az egész családom számára! Hálás vagyok, hogy ilyen lehetőségeim vannak!
Gyakran írsz a megbocsátásról, ami a mediáció egyik kulcsfontosságú eleme lehet. Milyen élményeket hoz fel benned, ha erre a szóra gondolsz?
Talán nem pont ezt a szót szoktam használni, de értem a kérdést. Békébe kerülni valakivel kapcsolatban, aki negatív érzéseket vált ki belőlünk. Minden ilyen személy a mi tanítómesterünk. Rámutat valamire, amin dolgoznunk kell ahhoz, hogy többek legyünk, mint tegnap. Az élet folyamatos fejlődés. Ha soha nem ért volna minket semmilyen negatív esemény, akkor most milyen életet élnénk? Ezeket a megtapasztalásokat mi hívtuk be az életünkbe valamiért. Lehet, hogy arra mutat rá, hogy mi az életfeladatunk. Lehet, hogy ez kellett ahhoz, hogy kimozduljunk a komfortzónánkból, vagy hogy felvállaljuk magunkat. Valójában hálával tartozunk annak az embernek, és én mindig megnézem, hogy miért lehetek neki hálás? Mi ebben a történésben az a pozitívum, amit első ránézésre nem vettem észre? Milyen ajándékot hordoz számomra? Szóval fentről, egy más nézőpontból tekintek az eseményre és benne arra az emberre, aki méltatlanul bánt velem. És ha már nyomon vagyok, akkor választhatom azt, hogy helyrehozom vele a kapcsolatot, de azt is, hogy többé nem keresem, és kizárom az életemből. Vannak emberek, akik csak egy ideig tartanak velünk az utunkon. Nem kell, hogy mindenki szeressen, nem kell mindenkivel jóban lenni. De a harag megbetegít, azt jobb elengedni. Magunknak ártunk vele. És azért szeretem az alternatív technikákat, mert lehet, hogy épp az a feladatunk, hogy a már nem élő dédszüleink traumáját oldjuk, egy olyan traumát, amiről nincs is tudomásunk, mégis megjelent a mi életünkben, mint energia. Ezt nem tudnánk kibeszélni a barátnőkkel, ehhez komolyabb eszközökre van szükség. Szerencsére egyre többen írnak erről könyveket, és már nem tartják bolondnak az embert, ha erről beszél, de ha mégis, én azt is vállalom.
Azt tudjuk, hogy olyan párkapcsolat nem létezik, ami teljesen konfliktus mentes. Hogyan oldjátok meg a családban, ha akad ilyen jellegű nehézség?
Nem maradunk meg a szavak szintjén. Én szeretek a mélyére ásni a dolgoknak. Miért történt ez most velünk? Lehet, hogy csak szimplán nem töltöttünk elég időt mostanában egymással? Mit tehetünk, hogy ez megváltozzon? Már nem büntetek távolságtartással, nem működött. Nem játszmázunk, nincs értelme. Az „üljünk le, és beszéljük meg” is rendszeresen kudarcba fulladt. Marad a magasabb nézőpont. Ha én vagyok a hibás, akkor tudok bocsánatot kérni. Lehetőleg mielőbb. Ha a másik, akkor végigfutom a fenti köröket, amiről a megbocsátásnál beszéltem. Igen, néha jön a kineziológus, de akkor egy olyan lelki békével térek haza, amit nem tud az ego lerombolni. Csak a szeretet van. Ha ezt így kapásból nem tudja megvalósítani valaki, akkor kezdetnek szívből ajánlom Gary Chapmantől Az 5 szeretetnyelv című könyvet. Arról szól, hogy mindenki máshogy fejezi ki a szeretetét, és ez akkora felismerés volt számomra! Mert ha nem egyezik meg a szeretetnyelvünk a párunkéval, akkor hiába mutatjuk ki neki a szeretetünket, ő nem fogja érezni az áramlást, mert másképp várja. Úgy, ahogy ő szokta kifejezni. És ez fordítva is így van. Ekkor sok mindent megértettem, mert persze nálunk nincs egyezés. Valamint olvastam a "Ne válj el, változtass!" című könyvet is. Abból pedig az maradt meg, hogy mekkora fordulópont lehet az, amikor egyszeriben a párunk rossz tulajdonságai helyett a jókra kezdünk fókuszálni. Ha kedves szavakkal motiváljuk őt, és ha rendszeresen elismerjük. Minden férfiben ott van az a kisfiú, aki szomjazza ezt. Sok kapcsolat azért megy tönkre, mert a feleségek sokat kritizálják a párjukat. Én értem, hogy kell nekik a "motiváció", de nem feltétlenül érünk célt azzal, ha a hozott mintáink alapján, sárkányból kommunikálunk, sőt. Azt is megfigyeltem, hogy ha rögtön arra kezdek panaszkodni, amikor hazaért, hogy mennyire nehéz volt aznap a gyerekekkel, akkor azzal egy borzasztóan feszült légkört teremtek ott, ahová ő épphogy töltődni érkezett. Nem szeret majd otthon lenni, egyáltalán a gyerekekkel lenni, és nem fog sietni haza. Ezzel duplán vágtam magam alatt a fát, mert egyrészt az áldozat szerepében és önsajnálatban tartottam magam, másrészt még kevesebb segítséget kaptam. Rájöttem, hogy ezzel csak figyelmet és elismerést szerettem volna kicsikarni, de nem sült el jól. És ott be is fejeztem. Ugyanezt tettem akkor is, amikor napközben hazatelefonált a munkából. Ment a dráma, ami még több drámát teremtett. A vonzás törvénye alapján is ugye. Ma már ez egész másképp van. Ha adódik is nehézség, akkor úgy beszélek róla, hogy semmi gond, majd megoldódik! És még sok ilyet tudnék mondani, mint pl. a határhúzás és a nemet mondás, ami szintén jól jött ahhoz, hogy egyenrangú párkapcsolatban éljünk. Ebből könyvet tudnék írni!
A járvány alatti bezártság még inkább próbára tette a családok helyzetét, de sokan pozitívumként tekintenek erre az időszakra. Te hogy élted meg?
Egy iskolással, egy óvodással és egy babával voltam itthon egyedül. Nagyon ijesztő volt! Mindenkinek más volt az igénye, és mindenki engem akart. Soha nem voltam egyedül. Programok nem voltak, ahol töltődni tudtam volna. A boltok bezártak, mire a férjem hazaért. Mindenféle logisztika rám maradt. És a saját gondolataimat sem hallottam, nagyon fáradt voltam. Aztán beállt egy rendszer, és könnyebb lett. A fiam hálás volt, hogy tanulok vele. Több időt töltöttünk együtt a szabadban is, jártunk biciklizni. A félelemkeltő médiát igyekeztük kizárni az életünkből. A Dédi megtanult videotelefonálni, és tartottuk egymásban a lelket. A barátnőimmel is online trécseltünk, az is nagyon szuper volt! Megszűnt az anya-taxi, nem kellett annyit vezetnem. Tetszett ez a lassú életstílus. De nagyon jó volt visszatérni a korábbi életünkhöz is! Minden életszakasznak megvan a maga szépsége.
Mindig ilyen fókuszált és tudatos voltál, vagy volt valami pont az életedben, ami megváltoztatta a gondolkodásodat?
Kb. 10 éve, az anyává válásom után nem sokkal, egy nagyon mély gödörben csücsültem. Egy idegen városba költöztünk, rengeteget voltam egyedül, és sok új feladattal kellett megbirkóznom. Nap mint nap döntések sokasága várt, láthatatlan munkát végeztem, és mire éppen sikerült rutint szereznem valamiben, az megváltozott. Nagyon magányos voltam. Maximalistaként, megfelelési kényszerrel nagyon nem voltam elégedett magammal. Gyakorlatilag egy nagy nullának éreztem magam. Megélés helyett csak túléltem a napokat. Sokat panaszkodtam, és másokat hibáztattam. A párkapcsolatunk az utolsókat rúgta. Aztán elolvastam egy sorsfordító könyvet, amit egy amerikai kisgyermekes anyuka írt arról, hogy hogyan mentette meg magát (nem másokat, hanem önmagát!). Sok párhuzamot éreztem, nagyon hasonló volt a helyzetünk. Akkor eldöntöttem, hogy változtatni fogok. Megfogadtam a tanácsait, pl. arról, hogy rendszeresen randizzunk a férjemmel, vagy az önkénteskedésről és sok minden másról. Új otthonba költöztünk, és szó szerint új alapokra helyeztük a férjemmel a kapcsolatunkat, tiszta lappal újrakezdtük a közös életünket. Még engem is meglepett, hogy már nincs miről panaszkodnom a barátnőmnek! Emellett szakértők bevonásával elkezdtem feldolgozni a traumáimat. Új célokat tűztem ki, pl. a munkában, és mindennap tettem valamit magamért. ❤️ Beiratkoztam egy online marketing tanfolyamra, és erre építettem a későbbi vállalkozásomat, egy saját, baba-mama webáruház vezetését. Végre sikeresnek és hasznosnak éreztem magam! A boldogságom napról napra nőtt! Nyitott lettem mindenre, ami ebben támogatott, és most itt vagyok. Rengeteg megtapasztalás, sok-sok befelé figyelés és egyre több tudatosság, több év önmunka után, boldogabban és elégedettebben, mint valaha!
Milyen tervekkel várod az idei évet?
Év elején megtanulok egy új blokkoldó módszert. Már alig várom! A lazulós december után pezsdítő programokkal készülök a Bábból pillangósok számára. De a legnagyobb hír, hogy két barátnőmmel létrehoztuk a Harmony Lélekstúdiót azzal a céllal, hogy holisztikus módszereinkkel emeljük a hozzánk fordulók életminőségét. Szeretettel várunk mindenkit! (cím: Gödöllő, Testvérvárosok útja 12.)
Andi, ma miért vagy hálás?
Azért a varázslatos életért, amit élek. A családom és a barátaim szeretetéért, minden tárgyért, ami körülvesz, a lehetőségeimért, a lendületemért és a céljaimért.
Köszönöm a beszélgetést, Évi!!